A liziantusz, más néven nagyvirágú préritárnics, lisianthus, vagy lizike (Eustoma russellianum) Észak-Amerikában és Mexikóban őshonos, évelő növény, melyet hazánkban egynyári dísznövényként ismerünk. Kerülhet a kerti virágágyásba is, de a törpe, alacsony termetű növő változatait szobanövényként is tarthatjuk. Vágott virágként is találkozhatunk vele a virágboltok kínálatában, ugyanis a virágai akár hetekig is megmaradnak, rendkívül tartósak. Menyasszonyi csokrokba is gyakran kerül.
Alacsony és magas növésű fajtája is létezik, fajtától függően 20 – 80 cm-ig magasra nő meg. Levelei zöld vagy szürkés-zöld színűek, keresztben átellenesek, kissé pozsgás jellegűek. Virágaik tölcséres szimpla vagy telt formában is előfordulnak. Nyáron nyílnak, nagyon mutatósak színük fehér, sötétlila világos lila, és rózsaszín árnyalatú is lehet. Egy tövön kb. 20-40 virág nyílik, és 20 – 25 napig is díszíti a növényt.
Gondozás
A liziantusz gondozása nem túl bonyolult, de némi odafigyelést igényel. Nem a legnehezebben gondozható növény, ezért érdemes próbálkozni vele.
Talajigény
Talaj szempontjából a laza szerkezetű semleges kémhatású talaj a legjobb a számára.
Tápozás
Tápanyagigénye átlagos, virágzási időszakban érdemes tápoldattal is öntözni.
Fényigény
Fényigényes növény, ezért lehetőleg világos napos helyet keressünk a számára akár cserépbe, akár balkonra, akár szabadföldbe kerül.
Hőigény
A liziantusz melegigényes növény, a legideálisabb a számára a 20-25 fok. Télen a nyugalmi időszakában a 12-15 fokra van szüksége, ha megpróbálkozunk az átteleltetésével.
Vízigény
A liziantusz vízigénye közepesnek mondható, a földjét célszerű kissé nyirkosan tartani, a túlöntözésre viszont érzékeny. Szobanövényként tartva több vizet igényel, mint a szabadföldben tartott növények. A szobanövényként tartott liziantusz télen kevesebb vizet igényel, így ilyenkor csökkentsük az öntözővíz mennyiségét.
Szaporítás
A liziantusz magvetéssel szaporítható. A magokat cserépbe vessük, szabadföldbe hazánkban nem vethető, ugyanis nem megfelelő számára a klíma. A magokat január-február környékén kell elvetni, takarást nem igényelnek, ugyanis a magoknak fény kell a csírázáshoz. Az így nevelt palántákat csak a tavaszi fagyok elmúlásával szabad szabadföldbe ültetni.
Metszés
Az elvirágzott szárakat télen célszerű levágni. Ezt a szár alján1-2 levélke fölött tegyük meg, ne a növény tövénél, hanem a szár alján. Ha gyakran visszametsszük a liziantuszt, bokrosodásra késztethetjük.
Teleltetés
Teleltetéssel alapvetően nem érdemes próbálkozni, mert gyakran sikertelen, amennyiben mégis próbálkozunk vele, világos, hűvös, fagymentes helyet keressünk a liziantusz számára, időnkénti pedig öntözzük meg.
Ültetés, átültetés
A csépben magról nevelt virágokat kiültethetjük szabadföldbe is, de cserépben is maradhat. Amennyiben cserépbe nevelnénk, öntözzük gyakran, mert a földje hamar kiszárad.
Virágzás
A liziantusz júniustól októberig hozza színpompás virágait.
Betegségek, kártevők
A liziantusz a vírusokra és gombás fertőzésekre is meglehetősen érzékeny. A kártevők közül a tripszek a leggyakoribbak.
Összefoglaló
A liziantusz (Eustoma russellianum) egy évelő virágos növény, mely Észak-Amerikából, illetve Mexikóból származik. Magyarországon egynyári dísznövényként ismerik, palántáit a kertbe is kiültethetjük, tartható dézsában vagy szobanövényként is, de vágott virágként is meglehetősen gyakori. A gondozása nem bonyolult, de némi odafigyelést igényel. A meleg, napos helyeket kedveli, gyakori öntözést csak cserepes formában igényel, szabadföldben méréskelten kell csak öntözni.
