A bangita (Viburnum) egy meglehetősen fajgazdag növénynemzetség, melynek tagjai lombhullató és örökzöld cserjék vagy fák. A bangita fajok meglehetősen elterjedtek, Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában, illetve Dél-Amerika egyes területein is őshonosak. Magyarországon két őshonos bangitafaj van, a kányabangita (Viburnum opulus) és az ostormén bangita (Viburnum lantana), de természetesen számos más faj is megél nálunk, mint a ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum), a Tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii), az Illatos bangita (Viburnum carlesii), a Korai bangita (Viburnum farreri), Téli bangita (Viburnum tinus), de a Labdarózsa (Viburnum opulus ‘Roseum’) is, mely szintén a bangiták nemzetségébe tartozik.
A bangiták fajtól függően 1-4 méter magasak lehetnek, virágaik sok esetben gömbvirágzatot alkotnak, de találkozhatunk másfajta virágzattal is. A virágok színe általában fehér, de például a kikeleti bangita virágai rózsaszínűek. A legtöbb bangita fajnak termése is van, ez alól a labdarózsa kivételt képez.
Gondozás
A legtöbb bangita gondozása viszonylag egyszerű, nem igényel túl nagy odafigyelést, de természetesen ez fajtól függően változhat. Egyes fajok még a szennyezett városi levegőt is jól bírják.
Talajigény
A talaj tekintetében a tápanyagban és humuszban gazdag, enyhén nyirkos, jó vízáteresztő képességű talaj a legjobb a bangita számára.
Tápozás
Mivel a tápanyagban gazdag talajt kedveli, érdemes ültetés előtt feljavítani a talajt, de külön tápozni általában csak tavasszal és nyáron érdemes.
Fényigény
A legtöbb bangita nem kedveli a tűző napot, de a fényt igényli, ezért napos, világos helyet érdemes keresni a számukra. Egyes fajok a félárnyékban is szépen megélnek.
Vízigény
A bangiták átlagos vízigényű növények, a legtöbb faj azt kedveli, ha a földje mindig kissé nedves, ezt mérsékelt öntözéssel biztosíthatjuk a számukra. Túlöntözni nem szabad, mert az gyökérrothadáshoz vezethet.
Szaporítás
A legtöbb bangitát dugványozással lehet szaporítani.
Metszés
A bangiták közül több faj igényli a metszést, például a kányabangita, az illatos bangita vagy a labdarózsa, de például a redőslevelű bangitát vagy a kikeleti bangitát nem szükséges metszeni. Természetesen az összes bangitafaj esetében érdemes az elhervadt virágokat és az elszáradt növényi részeket eltávolítani.
Teleltetés
Bár a legtöbb bangita elviseli a telet, a fiatal példányokat télen célszerű takarni, különösen a tavaszi bangita esetében.
Betegségek, kártevők
A bangiták meglehetősen ellenállóak, a legtöbb esetben nem jellemző rájuk betegség vagy kártevő, de egyes fajok esetében a levéltetvekkel érdemes vigyázni.
