A mahónia (Mahonia) egy olyan növénynemzetség, melyben elsősorban tövistelen hajtású örökzöld cserjéket találunk. Egyes fajai Észak-Amerikában őshonosak, mint a kerti mahónia (Mahonia aquifolium) vagy a kúszó mahónia (Mahonia repens), de Ázsiában honos fajai is léteznek, mint a keskenylevelű mahónia (Mahonia eurybracteata). Közel 70 mahóniafaj létezik, Magyarországon csak 4-5 faja él. Általában szabadföldbe ültetik, de egyes fajokat, mint a keskenylevelű mahóniát, dézsás növényként is tarthatjuk.
Leveli szúrósak, páratlanul szárnyaltak, bőrnemű tapintásúak, fogazott szélűek és örökzöldek. Az őszi lombszíne nagyon mutatós, ez adja a növény fő díszítőértékét. Virágzata sárga, és a borbolyához hasonlóan fürtökben fejlődik. Bogyói általában kékes színűek.
Gondozás
A mahóniák a legellenállóbb örökzöldek közé tartoznak, szívósak, szinte bármilyen körülmény között megélnek.
Talajigény
Nincs különösebb talajigénye, mindenben megél. Egyes fajok esetében azonban érdemes leginkább jó vízáteresztő képességű talajt keresni.
Tápozás
A legtöbb mahónia nem igényel külön tápozást.
Fényigény
A félárnyékos helyet szeretik a legjobban, ilyet keressünk a számukra. A közvetlen erős napfényt nem kedvelik.
Vízigény
A legtöbb mahónia jól bírja a szárazságot is.
Szaporítás
A mahóniák hajlamosak az elvadulásra, emiatt pedig számos hibrid jött már létre. Az alapfajokat magvetéssel lehet szaporítani, a fajtákat viszont félfás dugványozással, általában az augusztusi vagy szeptemberi időszakban. Léteznek tarackozó fajok is a mahóniák között, ezeket tőosztással is szaporíthatjuk.
Metszés
Metszést nem igényelnek.
Teleltetés
Téli védelmet nem igényel, nagyon szívós, ellenálló növény, mely a fagyokat is jól viseli.
Betegségek, kártevők
A legellenállóbb örökzöldnek tartják, ennek ellenére azért a rozsda, levélfoltosság, és a borbolyafélék levéldarazsa időnként megtámadhatja őket.
